CATHARSIS, BURNING INSIDRE, DAWNCORE
Gödöllő, Trafo Club, 1998. június
Metal Hammer

A gödöllői Trafo Club is kezd jeleskedni koncertszervezés terén. A tervek szerint lett volna már itt egy svéd hardcore buli, de az sajna elmaradt. Az amerikai Catharsis-szal legutóbb nagyon összehaverkodtak a Burning Inside-ék, és ezért visszahívták őket. Brianéknak pedig nem kellett ezt kétszer mondani.
A pesti Dawncore iszonyatos súlyos mostanában. A régi számokat is megkettőzött erővel adják elő, az újakról már nem is beszélve. Só magasabban énekel, mint eddig,így ez kicsit szokatlan volt számomra, de hozzá fogok majd szokni biztos. Iszonyat erővel jöttek a jobbnál-jobb számok, a Soulburner Times volt a legnagyobb ezúttal. Ez a csapat, ha az USA-ban lenne, már legalább két lemezük megjelent volna, és Turmoil szintű sikereik lennének. Kiadók, mi van veletek?
A Burning Inside zenéje igen széles palettán mozog. Van benne mindenféle hardcore, de ennek ellenére sajnos nem minden szám fogós. Az utolsó két demóról játszottak, illetve volt pár vadiúj nóta is. A srácok nem mozognak még eleget, főleg Török nyomja nyugisan, illetve némi tanácstalanság is érződött a színpadon, nem igen voltak összekötő szövegek, meg Jakab is sokszor a hátát mutatta. Ezeken az apróságokon mindenképpen javítani kell. Viszont a Return To Sadness ma tarolt, meg a Maximum Penalty Gazsival.
A Catharsis egy tisztítótűz erejű bulit adott tavaly Szombathelyen. Most visszatértek hozzánk, mert nagyon bejött nekik a tavalyi buli, pedig nincs is új lemezük. Sajnos Brian énekes - a fő mozgatórugó - beteg volt, így nem játszottak sokat és nem volt olyan hatalmas erejű a buli sem, de így is iszonyatot zúztak. A Pariah, a Bow Down halál súlyos volt, meg egy új szám is, abban pedig szinte jazzes játék keveredett szélsőséges death metallal. Brian most is lejött a színpadról egy csomószor, hogy az emberek arcába köpje a tettvágytól duzzadó szövegeit, sokkolva ezzel mindenkit. Viszont most már elég sok ember tudogatta a szövegeket és így ki is adta Brian a mikrofont nekik párszor. A zenészek is fantasztikusan teljesítettek, főleg a dobos, de a többiek is briliánsak voltak. Érdekes, hogy a gitár húrja elszakadt, mire elkérték a Burninges cuccot és ugyanolyan brutálisan szólt az is. Ezek az amcsik azért tudnak, nem? A Catharsis zenéje kincs, ilyenre igenis szükség van, hogy az ember kiadhassa a feszültséget és az intelligens mondanivaló kicsit elgondolkodtassa.
Jövőre mindenképpen visszajönnek a srácok az új lemezzel, és már alig várom. Az már egy másik érdekesség, hogy egy amerikai zenekar eljött Mo-ra olyan kevés pénzért, hogy belesápadna nem egy magyar csapat és minderre 70 ember volt kíváncsi. Szégyen.
KBP

Catharsis koncert Június 8. Trafo Club /Gödöllői Szolgálat/
A NEM DOLGOZNI! ELVÉT TÁMOGATJUK

Végre egy amerikai banda Gödöllőn! A Catharsis HC-ben utazik. Fellépett még a Dawncore és a Burning Inside. A koncertkezdés 20.00-ra volt kiírva. Gyülekeztek az emberek, az igazi rajongók el is jöttek. Azonban nem voltunk olyan sokan, mint azt várták. De így is megteremtődött a kellő hangulat. Először a Dawncore játszott. Minden szám előtt elmondták, miről fognak énekelni. Volt hangzás, színpadi mozgás, kapcsolat a közönséggel. Ugyanezek megvoltak a Burning Insidenél is, akik egy Black Sabbath-számot is eljátszottak. Az emberek átvették a ritmust, a dinamikus számokon igencsak pörögtek. Kis szünet után a Catharsis következett. Rendesen szólt a zenekar. Az amerikai együttes énekese el is mondta a számaik lényegét. Egy bátor lány kiállt fordítani - a beszólások sem rémítették el. Az énekes a legtöbbet a közönség köreiben tartózkodott – a mikrofon gyakran más hangját hangosította. Íntenzíven mozgott, teljesen beleélte magát a dalokba. A rajongók tagjait is megmozgatta a kemény HC.
A koncert után beszélgettünk a Catharsis egyik tagjával, Erickel.
-Ismertetnéd röviden a zenekar történetét?
-Négy éve alakultunk, de az együttesben már csak két alapító tag van: Brian, az énekes és Alexei, a dobos. Csapatként működünk, minden döntést együtt hozunk, nincs köztünk vezető. Tavaly turnéztunk Európában, most is ezt tesszük, és reméljük, jövőre is jöhetünk. Két teljes CD-nk van, van egy közös lemezünk a Gehenna-val. Brian szerkeszti még másokkal az Inside Front magazint. Most pedig egy könyvet szeretne kiadni. A Harbinger újságot is, ami a politikai és a személyes forradalomról szól, mi szerkesztjük. A nem dolgozni elvét támogatjuk, mivel, a főnök, a kapitalista elveszi a dolgozó ember idejét a bérért cserébe. Mi szabadon akarunk rendelkezni az időnkkel, hogy olyan dolgokkal foglalkozhassunk, amit valóban kreatívnak találunk. Ha viszont dolgozik az ember, azzal foglalkozzon, ami érdekli. Én például egyetemi tanár vagyok. A Catharsis legtöbb tagjának nincs állandó lakása, mert szerintünk hibás dolog lakbért fizetni. Helytelen, hogy az ingatlanok magántulajdonban vannak.
-Voltál már Magyarországon?
-Én most vagyok először itt, de a Catharsis már tavaly is fellépett Magyarországon.
-Mi a véleményed Magyarországról?
-Élettel teli ország, ahol az emberek a nagyvállalatoktól, egyházaktól, kapitalizmustól függetlenül élik a saját életüket. De látom, hogyan özönli le az amerikai kultúra az országot, mint ahogy a világon máshol is ez történik. Csalódottak és mérgesek vagyunk, hogy ezt teszi a világgal. Reméljük, hogy a magyarok ezt nem fogják támogatni.
-Mi a különbség az európai és az amerikai koncertek között?
-Az amerikai gyerekek mindent készen kapnak, a zenét, a mozgalmakat… Ezzel szemben az európaiak megteremtik maguknak a zenét és az eszmét. Az amerikai együttesek néha nehéz helyzetben vannak Európában, mivel túl sokat várnak tőlük, pedig van rengeteg európai együttes, amelyik jobb. Amerikában nincs meg a légkör a zenében, ami itt Európában van. Nincs beszélgetés a számok között, ami pedig fontos, mert a közösségi érzést erősíti. És az is jó, hogy többféle nézetű fiatal van itt, mert Amerikában például egy Straight Edge koncertre csak ennek a mozgalomnak a követői mennek el…
-pipa-